Vak bizalom vagy felelős döntés? – Mit jelent igazán a felelős szülőség?

„Ha egy szakember mondja, akkor biztosan úgy van!” – sok szülő úgy érzi, hogy felelősségteljesen csak akkor jár el, ha teljes mértékben elfogadja a szakemberek véleményét, még akkor is, ha a saját megérzései, tapasztalatai mást súgnak. Hiszen az orvosok, pedagógusok, terapeuták értenek hozzá, nem igaz?

De mi történik akkor, ha valami nem stimmel? Ha a kapott diagnózis, javaslat vagy útmutatás nem passzol a gyereked viselkedéséhez, fejlődéséhez vagy szükségleteihez? Ha azt érzed, hogy amit mondanak, az nem segít – vagy egyenesen árt? Ilyenkor jön a belső harc: „Lehet, hogy csak én vagyok túl aggódó? Tényleg jobban tudhatom, mint egy szakember?”

Nem az a felelős szülő, aki vakon elfogad minden szakmai véleményt. Az a felelős szülő, aki kérdez, kételkedik, és ha szükséges, új válaszokat keres.

Ahhoz azonban, hogy valóban képes legyél felismerni, mikor kell kérdezni és továbblépni, először magadra kell figyelned. Milyen érzéseket kelt benned egy szakember véleménye? Megnyugtat, vagy belső feszültséget érzel? Esetleg szorongást vagy bűntudatot? Fontos, hogy meg tudd különböztetni, mikor beszél belőled egy régi félelem vagy a saját bizonytalanságod, és mikor jelez valódi intuíciót az, hogy kételyeid támadnak.

Ha megtanulsz bízni a saját tapasztalataidban és a belső hangodban, akkor kevésbé sodornak el a külső elvárások, és könnyebben tudsz jó döntéseket hozni a gyermeked számára.

Gondolj bele, milyen lenne, ha nem éreznéd úgy vakon kell bíznod egyetlen szakember véleményében. Ha kétségeid támadnak, mernél visszakérdezni, és ha nem kapsz meggyőző válaszokat, mernél további véleményeket kérni. Ahelyett, hogy szorongva és tehetetlenül követnéd az utasításokat, aktív szereplő lennél a gyereked életében, és tudatos döntéseket hoznál.

A valóság az, hogy sok szakember kizárólag a saját szakterületét látja, és az alapján ad tanácsot. Egy logopédus a beszédfejlődést nézi, egy pszichológus az érzelmi működést, egy neurológus az idegrendszeri eltéréseket vizsgálja. Egyikük sem látja feltétlenül az teljes képet. Ha szülőként azt érzed, hogy a kapott válaszok nem állnak össze, a legfelelősségteljesebb dolog, amit tehetsz, hogy tovább kérdezel, és más nézőpontokat is meghallgatsz.

Sok szülő éli meg azt a helyzetet, hogy úgy érzi egy szakember véleménye nem fedi a valóságot, vagy nem hoz valódi megoldást. Eleinte bizonytalanok: „Vajon tényleg én látom rosszul?” De amikor mégis követik a belső megérzéseiket, és mernek újabb véleményt kérni, gyakran az derül ki, hogy egy másik szakember teljesen eltérően látja a gyermeküket. Legtöbbször azok a szülők, akik mernek kérdezni és tovább keresni, végül sokkal biztosabb talajon állnak, és a gyermekük is nagyobb eséllyel kapja meg azt a segítséget, amire valóban szüksége van.

Legközelebb, ha egy szakember véleménye nem passzol ahhoz, amit te tapasztalsz a gyerekeddel kapcsolatban, állj meg egy pillanatra. Mielőtt másodvéleményt kérsz, figyelj befelé is! Miért érint ez ennyire? Mi az, amit el kell fogadnod, és mi az, amin joggal kételkedsz?

Ha tudatosan figyelsz a belső reakcióidra, akkor nem csupán egy újabb szakvéleményt keresel – hanem egyre mélyebb megértést alakítasz ki a gyermekedről, és arról is, hogy szülőként hogyan tudod őt a legjobban támogatni. A szülői felelősség nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül elfogadod mások véleményét – azt jelenti, hogy tudatosan mérlegelsz, és a lehető legjobbat keresed a gyermeked számára.