Amikor kedves, udvarias, érzékeny és okos gyerekekről beszélünk, sokszor azok a „kis angyalok” jutnak eszünkbe, akikkel jó beszélgetni, akik együttérzőek, akik ritkán állnak ellen, és akik a felnőttek világában is meglepően jól eligazodnak.

De mi van akkor, ha ezek a gyerekek valójában olyan erőfeszítéseket tesznek a felszín alatt, amiket mások észre sem vesznek? Ha minden mosoly, minden kedvesség mögött hatalmas koncentráció és folyamatos önellenőrzés van?

Érdemes feltennünk a kérdést: vajon nem a női fenotípusba tartozó autizmus jeleit látjuk?

Mi az a női fenotípus?

A „női fenotípus” elnevezés onnan ered, hogy először főként lányoknál és nőknél figyelték meg és úgy tűnik náluk jóval gyakoribb is, de fiúknál is előfordul. Nem biológiai nemhez kötött jelenség, hanem egy olyan megjelenési forma, ahol az autizmus tünetei sokkal rejtettebbek, mint a „klasszikus” férfi mintázatban.

Ez a fenotípus az alkalmazkodásról és a kompenzációról szól. A gyerekek megtanulják, hogyan kell kedvesen viselkedni, hogyan kell „megfelelni” a társas helyzetekben – és közben rengeteg energiát fordítanak arra, hogy ne lógjanak ki a sorból.

Milyen jelekből indulhatunk ki?

A diagnosztika során a szakemberek sokszor nem a „látványos” autisztikus viselkedést keresik, hanem a finomabb mintázatokat. A női fenotípus esetében ezek közül talán a leggyakoribbak, melyre laikus pedagógusként vagy akár szülőként is felfigyelhetünk:

Maszkolás, más néven kamuflázs

o A gyerek tudatosan figyeli és utánozza mások viselkedését.

o   Kész „szociális forgatókönyveket” használ (megtanult mondatok, gesztusok, panelek).

o   Látszólag jól beilleszkedik, de belül szorong és kimerül.

Túlzott megfelelési vágy

o   Az egész csoportnak címzett szidást magára veszi.

o   Fél hibázni, ezért inkább visszahúzódik, vagy folyamatosan „jó gyerek” akar maradni.

o   Esetleg igyekszik mindig jó modorú, kedves, segítőkész lenni.

Érzelmi túlterhelés

o   A társas helyzetek előtt és után erős szorongást él át.

o   Ha nincs lehetősége elvonulni, látszólag indokolatlanul sírhat, kiborulhat.

o   Krónikus fáradtság, alvásigény-növekedés, gyakori „álmodozásba menekülés” kísérheti.

Érzékszervi érzékenység

o   Zavarhatja az erős fény, a hangos zaj, bizonyos szagok vagy a ruhacímkék.

o   Válogatós lehet az ételek állaga miatt.

o   Ezek a viselkedései sokszor „hisztinek” vagy finnyásságnak tűnhetnek.

Szociális dinamika

o   Kétszemélyes helyzetben kiválóan működhet, szinte ragyoghat.

o   Nagyobb csoportban elcsendesedhet, passzívvá válhat.

o   Új helyzetekben, nagyobb csoportokban kezdetben inkább megfigyelhet, mintsem aktívan kezdeményezzen – kivéve, ha az ő dolga, hogy mindenki jól érzze magát. Ilyenkor szinte ragyoghat, bűbájosan cseveghet, hogy gondoskodjon mindenki komfortjáról.

Mély empátia

o   Mélyen átérzheti mások fájdalmát, segíteni akarhat.

o   Ha nem sikerül, magát hibáztathatja, felelősnek érzheti magát.

o   A gyengébbel, a kisebbel, a kiszolgáltatottabbal azonosulhat. Vele érezhet együtt, az ő pártját foghatja.

o   Ez hosszú távon szorongáshoz, önértékelési problémákhoz vezethet.

Érdeklődés és tudásgyűjtés

o   Mély, intenzív érdeklődést mutathat „társadalmilag elfogadott” témák iránt (pl. állatok, művészet, irodalom, pszichológia stb.).

o   Az összefüggések keresése, rendszerezés jellemezheti. Fontos lehet számára, hogy megértse a „nagy képet”.

o   Az információi forrását gyakran elfelejti, mert a jelentés számít neki, hogy mennyire illeszkedik a „képbe”, nem a szerző neve vagy státusza a döntő számára.

Miért fontos mindezt felismerni?

Azért, mert ezek a gyerekek – legyenek lányok vagy fiúk – gyakran láthatatlanok a rendszer számára.

Nem okoznak „gondot” az órán, nem zavarják a többieket, sőt, sokszor kifejezetten dicsérik őket.

Közben viszont belül óriási erőfeszítéseket tesznek. Minden mosoly, minden udvariasság mögött tudatos figyelem, belső szabályok szigorú követése és erős szorongás állhat.

Ha nem kapnak segítséget, könnyen vezethet ez kiégéshez, szorongásos zavarhoz, depresszióhoz.

Mit tehet a szülő, a pedagógus?

Nem kell diagnosztának lenni ahhoz, hogy észrevegyük:

• ha egy gyerek túlzottan kimerül társas helyzetekben,

• ha folyamatosan hibátlan akar lenni,

• ha érzékeny az ingerekre, és emiatt fáradt, nyűgös, szorongó.

Ezekben az esetekben érdemes szakemberhez fordulni, és feltenni a kérdést: lehet, hogy a női fenotípus áll a háttérben?

Összegzés

A kedves, érzékeny kisfiúk és kislányok tehát nem feltétlenül „kis angyalok” vagy „született arisztokraták”.

Sokan közülük valóban az autizmus női fenotípusába tartoznak – és ha ezt felismerjük, akkor nem várjuk el tőlük, hogy emberfeletti erőfeszítésekkel kompenzáljanak.
Helyette megtanulhatjuk megérteni a működésüket, és olyan környezetet teremteni számukra, ahol nem csak megfelelni akarhatnak, hanem szabadon kibontakozni.